Ezt a könyvet olvasom most. Sok okból szükségem van rá, egy elhanyagolt és agresszív kapcsolatból való kilépés után. Hát térjünk is rögtön a lényegre, hisz Ő is így teszi. Már rögtön az első fél oldal második mondata a hozzá járó nőkhöz intézett kérdése, mitől érzi jó Magát nőnek. Számomra egyből elgondolkodtató a kérdés és válaszolni is szeretnék rá, itt mivel nem ülök vele szembe. Nézzük csak:
-azért mert nőnek születtem, hordozom minden testi és lelki vonzatát, nem vagyok csúnya, nincs rossz alakom, olyan átlagos, viszont valami kimondatlan kedvességem a lényemben, amitől felfigyelnek rám az ismeretlenek, az ismerősök pedig megbocsájtják botlásaimat
-ápolt vagyok, erre mindig gondot fordítok, nem azért ki mit szól hozzá, hanem mert így érzem jó magam, szőrtelenítek, manikűrözök, meg válogatom a ruhám, bár sportosan öltözöm, de szeretem az összeillő jó minőségű szép ruházatot és persze szeretek nőiesen szoknyába magassarkúba is öltözni
-anya vagyok és ez nőiességem legfőképpen beteljesedése, szeretek felelősséggel gondolni a gyermekemre és szeretem őt magam elé helyezni, nem azért mert feláldozom érte magam és ezt a fejéhez vágom, hanem csakúgy magamért, egyszerűen jó érzés
-vágyom egy jó párkapcsolatra, kommunikatív, beszélgetős, színházba járós, kirándulós, lelki és testi kapcsolatot, de nem szeretnék egy kapcsolatot csak a testiségre alapozni, minden egyformán fontos, nem tudok csak a sexben gondolkozni
Kb. ennyi.....
Olvasom tovább :)
2011. május 24., kedd
2011. március 11., péntek
Oriah Hegyi Álmodó Indián törzsfőnök verse
Nem érdekel, miből élsz.
Azt akarom tudni, mire vágysz, szembe mersz-e nézni vágyaiddal.
Nem érdekel, hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmeidért,
Álmaidért, azért a kalandért, hogy életben vagy.
Nem érdekel, milyen bolygók köröznek holdad körül.
Azt akarom tudni, elérted-e már fájdalmaid középpontját, hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai, összezsugorodtál és bezárkóztál-e a félelemtől, hogy érhet-e még fájdalom.
Azt akarom tudni, elfogadod-e fájdalmamat és fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd, vagy megváltoztatni akarnád.
Azt akarom tudni, tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, tudsz-e vadul táncolni anélkül, hogy figyelmeztetnél bennünket; legyünk óvatosak, reálisak és emlékezzünk emberi mivoltunk korlátaira.
Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e.
Azt akarom tudni, mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradhass önmagadhoz.
Elviseled-e a csalás vádját anélkül, hogy saját lelkedet megcsalnád.
Azt akarom tudni, hűséges vagy-e, s ezáltal megbízható.
Látod-e a szépséget akkor is, ha nem minden nap pompázik,
és vajon tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed.
Azt akarom tudni, tudsz-e kudarcaimmal és kudarcaiddal együtt élni és a Hold felé kiáltani: IGEN!
Nem érdekel, hol élsz, mennyi pénzed van.
Azt akarom tudni, fel tudsz-e állni a kétségbeesés és a fájdalom éjszakája után megviselten, sajgó sebekkel, hogy gyermekeidnek megadd mindazt, amire szükségük van.
Nem érdekel ki vagy és hogy kerültél ide.
Azt akarom tudni, hogy beállsz-e velem a tűz közepébe meghátrálás nélkül.
Nem érdekel hol, mit és kitől tanultál.
Azt akarom tudni, mi ad neked erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni önmagaddal és hogy igazán szereted-e azt a társaságot, melyet üres óráidra magad mellé választottál.
Azt akarom tudni, mire vágysz, szembe mersz-e nézni vágyaiddal.
Nem érdekel, hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmeidért,
Álmaidért, azért a kalandért, hogy életben vagy.
Nem érdekel, milyen bolygók köröznek holdad körül.
Azt akarom tudni, elérted-e már fájdalmaid középpontját, hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai, összezsugorodtál és bezárkóztál-e a félelemtől, hogy érhet-e még fájdalom.
Azt akarom tudni, elfogadod-e fájdalmamat és fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd, vagy megváltoztatni akarnád.
Azt akarom tudni, tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, tudsz-e vadul táncolni anélkül, hogy figyelmeztetnél bennünket; legyünk óvatosak, reálisak és emlékezzünk emberi mivoltunk korlátaira.
Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e.
Azt akarom tudni, mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradhass önmagadhoz.
Elviseled-e a csalás vádját anélkül, hogy saját lelkedet megcsalnád.
Azt akarom tudni, hűséges vagy-e, s ezáltal megbízható.
Látod-e a szépséget akkor is, ha nem minden nap pompázik,
és vajon tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed.
Azt akarom tudni, tudsz-e kudarcaimmal és kudarcaiddal együtt élni és a Hold felé kiáltani: IGEN!
Nem érdekel, hol élsz, mennyi pénzed van.
Azt akarom tudni, fel tudsz-e állni a kétségbeesés és a fájdalom éjszakája után megviselten, sajgó sebekkel, hogy gyermekeidnek megadd mindazt, amire szükségük van.
Nem érdekel ki vagy és hogy kerültél ide.
Azt akarom tudni, hogy beállsz-e velem a tűz közepébe meghátrálás nélkül.
Nem érdekel hol, mit és kitől tanultál.
Azt akarom tudni, mi ad neked erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni önmagaddal és hogy igazán szereted-e azt a társaságot, melyet üres óráidra magad mellé választottál.
2010. augusztus 22., vasárnap
Barátság
Mi az a barátság? Hol van a barátságba az éles határ jó és rossz között? Mi dönti el azt, hogy már majdnem a testvérem vagy épp csak van?
Természetesen Nekem erről meg van a magam értékrendje és az elvárásaim saját magammal szemben, épp úgy mint a barátnőimmel szemben.
Ezt a remekbe szabott kis postot ami már rég motoszkál a fejemben, ezzel fogom kezdeni, bár a végére teljesen elfog kanyarodni egy másik irányba a gondolat menet.
Szóval Nekem főként férfi barátaim voltak, én zömében velük dolgoztam, már lassan 8 éve csak ellen nemű kollégáim vannak. Velük sportolok lassan 20 éve, bár egyre több a jó és még jobb női mászó, mikor én kezdtem, igen kevesen voltunk lányok. Bulizni is pasikkal jártam, kan bulikba is. Itt ne gondoljon senki rosszra, én vagyok az aki megy bulizni velük, sportolni meg a családi bográcsozásra is viszik. Diszkrét kis szövetséges, akivel mindig fesztelenül lehet bulizni, alkalomhoz illően. Tehát kellően hülye is tudok lenni, ha a arról van szó :)
Barátnőm kevés van tényleg és nem saját erőből összehozott kapcsolatokról van szó, hanem ezeknek a pasiknak a feleségéről. Szerzett barátság női már lényegesen kevesebb van, persze annál értékesebb a 2-3 barátnő aki közel áll hozzám és csak egyetlen akivel teljesen egy rugóra jár az agyunk :)
Értékrend: meghallgatni és megosztani, mindent ami jól esik, minden kötelezettség nélkül, tudni hallgatni és beszélni együtt. Valahogy a barátságnak nem érzem, hogy kényelmetlen kényszerűségekkel kéne járni.
Viszont legyen tabu és tilos a másik volt, jelenlegi és épp csak kiszemelt pasija. A családjának minden férfi tagja. Valamint nem kritizálható a másik családja és pasija sem. Ha van véleményünk és még kérdezik is, akkor is csak óvatosan és kedvesen és indulatok nélkül tehetünk nyilatkozatot, épp mint gyermekünk ellen oldali családjával tennék hisz ezzel fájdalmat okozhatunk még ha igaz is és ezt barátunk is tudja.
Én eddig megúsztam minden barátnői villongást és versengést, legalábbis én azt hittem.
Szóval, van ill. inkább volt egy barátnőm. Aki valahogy bele keveredett az életembe, nem is emlékeszem hogyan. Valahogy bele ette magát a mindennapjaimba. Együtt jártunk bulizni és mást nagyon nem is csináltunk soha. Történetesen én mindenhol jól tudom magam érezni, bátran ismerkedek és ezt Ő nagyon értékelte. Mellettem mindig lehetett pasit össze szedni, még azt is akit én néztem ki magamnak, mert én nem bántam. Nem vagyok az egy éjszakás kapcsoltok híve, én buli után a saját ágyamba szoktam kikötni, eltekintve 2-3 kivételes esettől, ami viszont végén mégsem egy éjszakás kapcsolat lett. Ez a lány ellentétben velem viszont mindig begyűjt valakit és nem zárkózik el az egy éjszakás randitól sem.
Volt olyan, hogy hajnal 4-kor egy buli után csöngettek nálunk és az Anyukája őrjöngve csörtetett be a lakásunkba, hogy lánya és azonnal menjen haza. Miközben nem is tudtam hol van. Kiderült azt mondta nálam alszik és várta otthon a vőlegénye meg az Anyukája, Ő meg sehol. Aztán valamikor délelőtt 10-kor felhívott, hogy ott aludt egy közös barátunknál (férfinél) és keresték-e már.
Én 20 évet tanultam énekelni, dolgoztam színházban mint kórista, erre a nagyon okos a sulis bálon énekelgetett, úgy hallottam vissza másoktól, hogy kérjem meg rá ne majmoljon engem, mert rosszul áll neki és ráadásul ő nem tud énekelni.
Mikor elment Görögországba nyaralni, úgy jött haza, hogy lefeküdt valakivel, 2 napja késik neki, én vittem a nőgyógyászomhoz esemény utána kezelésre.
Volt olyan egy buliban, hogy megtetszett egy srác, beszélgettem vele, elmentem wc-re, mire visszaértem, ő már az ölében ült.
Akkoriban összejöttem egy közös ismerősünkkel, nem buliban, de onnan ismertem. Ennek a kapcsolatnak vége lett, sosem tudtam miért, úgy véltem az érdeklődés hiánya mindkét részről. Ez kb. egyszerre történt a következő eseménnyel:
Úgy lett vége ennek a barátságnak először, hogy elmentünk látogatóba a családomhoz. Összebarátkozott az öcséimmel és a húgommal. Apukám nem jött be Neki, mert elég határozott ember és nálunk ha vacsora van (pl.) akkor mindenki vacsorázik. Neki ez nem tetszett, hogy le kell ülni és együtt lenni.
Másnap este, kiakadva előadást tartott nekem, hogy apám milyen zsarnok és az öcsém miatta lett függő és nem kéne ennyire elnyomja a családot. Itt volt az a pont amikor leordítottam a haját, mert ha még valamennyire igaza van is, neki nincs joga, hogy kritizálja az apámat. Arról nem beszélve, hogy az öcsém mellett a családja mindig kiáll, tehát ahhoz sincs joga, hogy ellenünk hangolja és sajnálgassa, mert ezen a problémán a sajnálat nem segít és nem is oldja meg.
Azon a ponton közöltem vele, hogy nem akarom ezt a barátságot, nincs rá szükségem és jobbnak látom ha megy. Akkor szintén vendéglátásban dolgoztam és ez a beszélgetés a munkahelyemen volt. (Egy szóval kidobtam.)
Még utána mint később kiderült beszélt az öcsémmel, meg képeslapokat írogatott húgomnak, véletlen találtam meg az író asztalán, hogy milyen aranyos és, hogy szeretne egy ilyen húgit.
Néha felhívott, elküldtem, Anyukámat is hívta, Ő is elküldte, de lassan végül is tudomásul vette, hogy mi a helyzet.
Aztán eltelt 7 év és bejelölt egy közösségi, aztán valahogy szép lassacskán feléledt a régi kapcsolat. Azt gondoltam, hogy már gyereke és komoly kapcsolata van, így biztosan megváltozott.
Néha elmentünk vacsizni vagy kv-zni, meg ilyesmi, túl sok időt nem töltöttünk egymással, de apránként vissza ette magát a bőröm alá. Hívogatott mindenfélével, ami nem is lett volna baj.
Dee én ismét találkoztam azzal a múlt béli sráccal és ismét egymásba gabalyodtunk. Úgy a második mondatnál elmesélte, hogy közvetlen utánam összejött a drága barátnőmmel és együtt voltak pár hónapig. Elmesélte azt is, hogy közölte ezzel a libával velem szeretett az ágyban és nagyon jó volt velem. Bár megsértődött, de ennek ellenére maradt.
Egy szóval innentől már sokkal kritikusabban néztem megint. Hisz erről azért neki is illet volna beszámolni, ez a minimum elvárás lett volna. Elkezdett megint idegesíteni, de nagyon. Pl. Ő a facebook-ot nem használta. Egyszer csak azt vettem észre, hogy minden este fent van, amikor én is. (Én úgy este 9-től ott élem a társadalmi életem, sokat beszélgetek és sok emberrel tartom ott kapcsolatot.) Ugyan azt az alkalmazást használta amit én, minden nap. A szerencsesüti, amiről már itt is írtam. Elkezdett az üzenőfalra irkálni is, ahogy én szokok. Mikor felvették az egyetemre, kiírta, de rögtön köszönés nélkül rám is chatalt, hogy felvették. Írtam gratulálok, de folytatta, hogy ő mennyire félt és úgy örült.....stb.
Miközben én 3 másik emberrel beszélgettem, akiket az érdekelt, hogy van a gyerekem, akivel az nap voltam orvosnál felülvizsgálaton. Ő meg se kérdezte!
Aztán megkérdeztem a velem egy rúgó agyút :) Mi a véleménye ezekről a dolgokról és bizony egyet értettünk, hogy nekem nem kell ez a barátság, mert az a nő zűrös és semmit nem változott és semmiből nem tanult, a közösségi oldalakon továbbra is egyedül állóként van feltüntetve, miközben ki akar békülni az ex-ével, de azt a fél évet míg nem voltak együtt sem bírta ki néhány egy éjszakás kapcsolat nélkül.
Így töröltem minden honnan szólás és magyarázat nélkül megszüntettem minden kapcsolatot.
Most minden hétvégén dolgozom egy discoban (erről még írok). Ott találkoztunk véletlenül. Jött oda, mintha mi sem történt volna. Mondtam, hogy bocsi, de nem barátkozunk, magyarázkodni nem vagyok hajlandó, 2 hete töröltem mindenhonnan. Észre se vette, hihhetetlen. Na, mindegy. Viszont azóta megint nem jár fel, tehát ez is csak majmolás volt.
Erre tegnap este jött a bátyja bulizni és elkezdte mondani, hogy a húga nem tudja mi van és egyből felhívta Őt, megkérdezte vele beszélek-e és nem mondtam meg, hogy mi a bajom?
Válaszom az volt, hogy nem mondom meg mi a bajom, kénytelen lesz rájönni egyedül, természetesen a bátyóra nem haragszom és beszélek vele hisz nem tette semmit és 20 éve ismerem.
Ez után jött az igazi döbbenet!!!!
A bátyja megkérdezte, hogy azért haragszom-e rá, mert az öcsémmel szokott beszélni?
Hát azért itt végig futott néhány gondolat az agyamban:
a; miért kellett eddig titkolni, hogy szoktak beszélni?
b; miről folyhat a beszélgetés, ha ezért nekem haragudni kéne?
c; írtam a tesóimnak és az öcsém nem válaszol, már 2 napja, pedig volt fent azóta?
d; facebookon be sem jelölték egymást, tehát skypon folyhat a csevej, amit szintén nem értek, de tudom én vagyok a hülye
Hát most így állunk, kíváncsi leszek rá mit tudok az öcsémből kiszedni.
Ez jó hosszú lett, bocs attól aki végig szenvedte, de így kerek a sztori és még lehet ki is maradt belőle.
Kezdem magam úgy érezni mint abban a filmben, aminek a címe nem jut eszembe, csak képek ugranak be belőle. Két albérlő lány lakik együtt és az egyik elkezdi utánozni a másikat, mindenben, majd végén megakarja ölni, hogy átvegye a helyét.
Természetesen Nekem erről meg van a magam értékrendje és az elvárásaim saját magammal szemben, épp úgy mint a barátnőimmel szemben.
Ezt a remekbe szabott kis postot ami már rég motoszkál a fejemben, ezzel fogom kezdeni, bár a végére teljesen elfog kanyarodni egy másik irányba a gondolat menet.
Szóval Nekem főként férfi barátaim voltak, én zömében velük dolgoztam, már lassan 8 éve csak ellen nemű kollégáim vannak. Velük sportolok lassan 20 éve, bár egyre több a jó és még jobb női mászó, mikor én kezdtem, igen kevesen voltunk lányok. Bulizni is pasikkal jártam, kan bulikba is. Itt ne gondoljon senki rosszra, én vagyok az aki megy bulizni velük, sportolni meg a családi bográcsozásra is viszik. Diszkrét kis szövetséges, akivel mindig fesztelenül lehet bulizni, alkalomhoz illően. Tehát kellően hülye is tudok lenni, ha a arról van szó :)
Barátnőm kevés van tényleg és nem saját erőből összehozott kapcsolatokról van szó, hanem ezeknek a pasiknak a feleségéről. Szerzett barátság női már lényegesen kevesebb van, persze annál értékesebb a 2-3 barátnő aki közel áll hozzám és csak egyetlen akivel teljesen egy rugóra jár az agyunk :)
Értékrend: meghallgatni és megosztani, mindent ami jól esik, minden kötelezettség nélkül, tudni hallgatni és beszélni együtt. Valahogy a barátságnak nem érzem, hogy kényelmetlen kényszerűségekkel kéne járni.
Viszont legyen tabu és tilos a másik volt, jelenlegi és épp csak kiszemelt pasija. A családjának minden férfi tagja. Valamint nem kritizálható a másik családja és pasija sem. Ha van véleményünk és még kérdezik is, akkor is csak óvatosan és kedvesen és indulatok nélkül tehetünk nyilatkozatot, épp mint gyermekünk ellen oldali családjával tennék hisz ezzel fájdalmat okozhatunk még ha igaz is és ezt barátunk is tudja.
Én eddig megúsztam minden barátnői villongást és versengést, legalábbis én azt hittem.
Szóval, van ill. inkább volt egy barátnőm. Aki valahogy bele keveredett az életembe, nem is emlékeszem hogyan. Valahogy bele ette magát a mindennapjaimba. Együtt jártunk bulizni és mást nagyon nem is csináltunk soha. Történetesen én mindenhol jól tudom magam érezni, bátran ismerkedek és ezt Ő nagyon értékelte. Mellettem mindig lehetett pasit össze szedni, még azt is akit én néztem ki magamnak, mert én nem bántam. Nem vagyok az egy éjszakás kapcsoltok híve, én buli után a saját ágyamba szoktam kikötni, eltekintve 2-3 kivételes esettől, ami viszont végén mégsem egy éjszakás kapcsolat lett. Ez a lány ellentétben velem viszont mindig begyűjt valakit és nem zárkózik el az egy éjszakás randitól sem.
Volt olyan, hogy hajnal 4-kor egy buli után csöngettek nálunk és az Anyukája őrjöngve csörtetett be a lakásunkba, hogy lánya és azonnal menjen haza. Miközben nem is tudtam hol van. Kiderült azt mondta nálam alszik és várta otthon a vőlegénye meg az Anyukája, Ő meg sehol. Aztán valamikor délelőtt 10-kor felhívott, hogy ott aludt egy közös barátunknál (férfinél) és keresték-e már.
Én 20 évet tanultam énekelni, dolgoztam színházban mint kórista, erre a nagyon okos a sulis bálon énekelgetett, úgy hallottam vissza másoktól, hogy kérjem meg rá ne majmoljon engem, mert rosszul áll neki és ráadásul ő nem tud énekelni.
Mikor elment Görögországba nyaralni, úgy jött haza, hogy lefeküdt valakivel, 2 napja késik neki, én vittem a nőgyógyászomhoz esemény utána kezelésre.
Volt olyan egy buliban, hogy megtetszett egy srác, beszélgettem vele, elmentem wc-re, mire visszaértem, ő már az ölében ült.
Akkoriban összejöttem egy közös ismerősünkkel, nem buliban, de onnan ismertem. Ennek a kapcsolatnak vége lett, sosem tudtam miért, úgy véltem az érdeklődés hiánya mindkét részről. Ez kb. egyszerre történt a következő eseménnyel:
Úgy lett vége ennek a barátságnak először, hogy elmentünk látogatóba a családomhoz. Összebarátkozott az öcséimmel és a húgommal. Apukám nem jött be Neki, mert elég határozott ember és nálunk ha vacsora van (pl.) akkor mindenki vacsorázik. Neki ez nem tetszett, hogy le kell ülni és együtt lenni.
Másnap este, kiakadva előadást tartott nekem, hogy apám milyen zsarnok és az öcsém miatta lett függő és nem kéne ennyire elnyomja a családot. Itt volt az a pont amikor leordítottam a haját, mert ha még valamennyire igaza van is, neki nincs joga, hogy kritizálja az apámat. Arról nem beszélve, hogy az öcsém mellett a családja mindig kiáll, tehát ahhoz sincs joga, hogy ellenünk hangolja és sajnálgassa, mert ezen a problémán a sajnálat nem segít és nem is oldja meg.
Azon a ponton közöltem vele, hogy nem akarom ezt a barátságot, nincs rá szükségem és jobbnak látom ha megy. Akkor szintén vendéglátásban dolgoztam és ez a beszélgetés a munkahelyemen volt. (Egy szóval kidobtam.)
Még utána mint később kiderült beszélt az öcsémmel, meg képeslapokat írogatott húgomnak, véletlen találtam meg az író asztalán, hogy milyen aranyos és, hogy szeretne egy ilyen húgit.
Néha felhívott, elküldtem, Anyukámat is hívta, Ő is elküldte, de lassan végül is tudomásul vette, hogy mi a helyzet.
Aztán eltelt 7 év és bejelölt egy közösségi, aztán valahogy szép lassacskán feléledt a régi kapcsolat. Azt gondoltam, hogy már gyereke és komoly kapcsolata van, így biztosan megváltozott.
Néha elmentünk vacsizni vagy kv-zni, meg ilyesmi, túl sok időt nem töltöttünk egymással, de apránként vissza ette magát a bőröm alá. Hívogatott mindenfélével, ami nem is lett volna baj.
Dee én ismét találkoztam azzal a múlt béli sráccal és ismét egymásba gabalyodtunk. Úgy a második mondatnál elmesélte, hogy közvetlen utánam összejött a drága barátnőmmel és együtt voltak pár hónapig. Elmesélte azt is, hogy közölte ezzel a libával velem szeretett az ágyban és nagyon jó volt velem. Bár megsértődött, de ennek ellenére maradt.
Egy szóval innentől már sokkal kritikusabban néztem megint. Hisz erről azért neki is illet volna beszámolni, ez a minimum elvárás lett volna. Elkezdett megint idegesíteni, de nagyon. Pl. Ő a facebook-ot nem használta. Egyszer csak azt vettem észre, hogy minden este fent van, amikor én is. (Én úgy este 9-től ott élem a társadalmi életem, sokat beszélgetek és sok emberrel tartom ott kapcsolatot.) Ugyan azt az alkalmazást használta amit én, minden nap. A szerencsesüti, amiről már itt is írtam. Elkezdett az üzenőfalra irkálni is, ahogy én szokok. Mikor felvették az egyetemre, kiírta, de rögtön köszönés nélkül rám is chatalt, hogy felvették. Írtam gratulálok, de folytatta, hogy ő mennyire félt és úgy örült.....stb.
Miközben én 3 másik emberrel beszélgettem, akiket az érdekelt, hogy van a gyerekem, akivel az nap voltam orvosnál felülvizsgálaton. Ő meg se kérdezte!
Aztán megkérdeztem a velem egy rúgó agyút :) Mi a véleménye ezekről a dolgokról és bizony egyet értettünk, hogy nekem nem kell ez a barátság, mert az a nő zűrös és semmit nem változott és semmiből nem tanult, a közösségi oldalakon továbbra is egyedül állóként van feltüntetve, miközben ki akar békülni az ex-ével, de azt a fél évet míg nem voltak együtt sem bírta ki néhány egy éjszakás kapcsolat nélkül.
Így töröltem minden honnan szólás és magyarázat nélkül megszüntettem minden kapcsolatot.
Most minden hétvégén dolgozom egy discoban (erről még írok). Ott találkoztunk véletlenül. Jött oda, mintha mi sem történt volna. Mondtam, hogy bocsi, de nem barátkozunk, magyarázkodni nem vagyok hajlandó, 2 hete töröltem mindenhonnan. Észre se vette, hihhetetlen. Na, mindegy. Viszont azóta megint nem jár fel, tehát ez is csak majmolás volt.
Erre tegnap este jött a bátyja bulizni és elkezdte mondani, hogy a húga nem tudja mi van és egyből felhívta Őt, megkérdezte vele beszélek-e és nem mondtam meg, hogy mi a bajom?
Válaszom az volt, hogy nem mondom meg mi a bajom, kénytelen lesz rájönni egyedül, természetesen a bátyóra nem haragszom és beszélek vele hisz nem tette semmit és 20 éve ismerem.
Ez után jött az igazi döbbenet!!!!
A bátyja megkérdezte, hogy azért haragszom-e rá, mert az öcsémmel szokott beszélni?
Hát azért itt végig futott néhány gondolat az agyamban:
a; miért kellett eddig titkolni, hogy szoktak beszélni?
b; miről folyhat a beszélgetés, ha ezért nekem haragudni kéne?
c; írtam a tesóimnak és az öcsém nem válaszol, már 2 napja, pedig volt fent azóta?
d; facebookon be sem jelölték egymást, tehát skypon folyhat a csevej, amit szintén nem értek, de tudom én vagyok a hülye
Hát most így állunk, kíváncsi leszek rá mit tudok az öcsémből kiszedni.
Ez jó hosszú lett, bocs attól aki végig szenvedte, de így kerek a sztori és még lehet ki is maradt belőle.
Kezdem magam úgy érezni mint abban a filmben, aminek a címe nem jut eszembe, csak képek ugranak be belőle. Két albérlő lány lakik együtt és az egyik elkezdi utánozni a másikat, mindenben, majd végén megakarja ölni, hogy átvegye a helyét.
2010. június 25., péntek
Ha este elhatározod, akkor reggel emlékezni fogsz az álmaidra.
Ez egy szerencsesütiben volt a Facebook-on, ebből minden nap megnézek egyet. Nem tudom miért.
Ha este elhatározod, akkor reggel emlékezni fogsz az álmaidra.
Álmodtam az éjszaka valami nagyon szépet. A süti utána jött, de ettől még emlékeztem, csak valahogy a sütiből jött, hogy le is kéne írni.
Tengerpart, homok és utána rögtön a magas szikla falak és csak mászni rajtuk felfelé. Hallani ahogy csörögnek a karabinerek. Rakni be az ékeket és menni fel. Fel érni és ereszkedni és megint fel és le. Utána érezni a homokban sétálva, azt a fáradtságot amit én választottam és nem a szürke hétköznapok, nem a város erőltette rám. Arra a jól eső teljes kimerültségre gondolok, amikor egyszerre izzadok és fázok. Bele ülni a hideg vízbe, ott ahol a part találkozik a hullámokkal és csak nézni ki a fejemből, várva, hogy lemenjen a nap. Amikor lemegy akkor szerelmeskedni, egy igazán lusta, fáradt és álomszerű kábultban.
Ha este elhatározod, akkor reggel emlékezni fogsz az álmaidra.
Álmodtam az éjszaka valami nagyon szépet. A süti utána jött, de ettől még emlékeztem, csak valahogy a sütiből jött, hogy le is kéne írni.
Tengerpart, homok és utána rögtön a magas szikla falak és csak mászni rajtuk felfelé. Hallani ahogy csörögnek a karabinerek. Rakni be az ékeket és menni fel. Fel érni és ereszkedni és megint fel és le. Utána érezni a homokban sétálva, azt a fáradtságot amit én választottam és nem a szürke hétköznapok, nem a város erőltette rám. Arra a jól eső teljes kimerültségre gondolok, amikor egyszerre izzadok és fázok. Bele ülni a hideg vízbe, ott ahol a part találkozik a hullámokkal és csak nézni ki a fejemből, várva, hogy lemenjen a nap. Amikor lemegy akkor szerelmeskedni, egy igazán lusta, fáradt és álomszerű kábultban.
2010. május 9., vasárnap
A Folyó
Volt egyszer egy nagy, gyönyörű tiszta vizű folyó.
Kis hajómmal csendesen mosolyogva úszkáltam rajta. El sem tudtam képzelni szebbet, jobbat, mást. A folyó vize néha elapadt és eltűnt, de én csak ücsörögtem a kis hajómban és vártam csendesen. A legváratlanabb pillanatokban jött a friss víz mint a zuhatag és az én folyóm megtelt ismét nagy sodrású, vidáman csobogó azúrkék vízzel.
Ez a szívemnek oly üdítő, sodró, magával ragadó, szép víz ismét elapadt, de hiába vártam nem jött vissza többé. Én ültem és vártam türelmesen a kiszáradt folyó medrében, de nem jött. Kiszálltam kis csónakomból és elvonszoltam egy holtágig át a zsilipen és ott csónakáztam tovább. De a holtágban nem tiszta a víz, fojtó a bezártság és nincs sodrás. Az csak áll és poshad. Sokáig vonszoltam a száraz folyó medrében magamat. Cincáltam magam után kis hajómat, remélve, hogy az ezer meg egy holtág között meg találom azt melyen még vidáman evezhetek az annyira áhított üdítő tiszta vízben. De nem! Minden holtágacskában, minden kis és nagy gát mögött ugyanazt találtam.
Legutóbbi nagy gát mögül megmenekülvén a ronda poshadt pocsolyától, nagyon fáradtan előmászva és összetörve nem menetem tovább. Nem akartam több posványt, ingoványt ami lehúz és vissza fog. Letettem kicsi csónakom a kiszáradt folyó medrének aljába és bele ültem békésen. Nem mentem sehová.
Ekkor elkezdett szépen csendesen csordogálni a víz. Amit már nem hittem és nem reméltem. A gyönyörű azúrkék nagyon vágyott vizem. Örültem és vidám voltam, fel is töltődtem picit.Viszont a folyó meder csak félig telt meg vele és a kiszáradt réges-régen szikkadó homok mind megitta az összes vizet, egyetlen szempillantás alatt. Magával vitte az összes reményt és hitet a lelkemből.
Most ott ülök a folyó medrében a kis csónakomban, amit épp csak arrébb hajított a tova illanó áradat és már nem várok semmit. Csak ülök, csak ülök, szépen csendesen és békésen. Néha potyognak könnyeim, de már őket is elnyeli a száraz mély.
Kis hajómmal csendesen mosolyogva úszkáltam rajta. El sem tudtam képzelni szebbet, jobbat, mást. A folyó vize néha elapadt és eltűnt, de én csak ücsörögtem a kis hajómban és vártam csendesen. A legváratlanabb pillanatokban jött a friss víz mint a zuhatag és az én folyóm megtelt ismét nagy sodrású, vidáman csobogó azúrkék vízzel.
Ez a szívemnek oly üdítő, sodró, magával ragadó, szép víz ismét elapadt, de hiába vártam nem jött vissza többé. Én ültem és vártam türelmesen a kiszáradt folyó medrében, de nem jött. Kiszálltam kis csónakomból és elvonszoltam egy holtágig át a zsilipen és ott csónakáztam tovább. De a holtágban nem tiszta a víz, fojtó a bezártság és nincs sodrás. Az csak áll és poshad. Sokáig vonszoltam a száraz folyó medrében magamat. Cincáltam magam után kis hajómat, remélve, hogy az ezer meg egy holtág között meg találom azt melyen még vidáman evezhetek az annyira áhított üdítő tiszta vízben. De nem! Minden holtágacskában, minden kis és nagy gát mögött ugyanazt találtam.
Legutóbbi nagy gát mögül megmenekülvén a ronda poshadt pocsolyától, nagyon fáradtan előmászva és összetörve nem menetem tovább. Nem akartam több posványt, ingoványt ami lehúz és vissza fog. Letettem kicsi csónakom a kiszáradt folyó medrének aljába és bele ültem békésen. Nem mentem sehová.
Ekkor elkezdett szépen csendesen csordogálni a víz. Amit már nem hittem és nem reméltem. A gyönyörű azúrkék nagyon vágyott vizem. Örültem és vidám voltam, fel is töltődtem picit.Viszont a folyó meder csak félig telt meg vele és a kiszáradt réges-régen szikkadó homok mind megitta az összes vizet, egyetlen szempillantás alatt. Magával vitte az összes reményt és hitet a lelkemből.
Most ott ülök a folyó medrében a kis csónakomban, amit épp csak arrébb hajított a tova illanó áradat és már nem várok semmit. Csak ülök, csak ülök, szépen csendesen és békésen. Néha potyognak könnyeim, de már őket is elnyeli a száraz mély.
2010. május 8., szombat
Egy film
Megfogott, megdöbbentett és gondolkoztatott. Csilla barátnőm ajánlotta, hogy nézzem meg. Nem tudom, hogy kellett-e ez Nekem ;-) Te csaj, már megint bőgtem egy sort.
A kulcs mondat, amit valószínűleg jól megjegyeztem, ez:
"Mindenkiben van némi szadizmus, holt biztos, hogy előbújik, ha valaki így kivan nekünk szolgáltatva. Ha tényleg a pokolban akar élni, Tőlem megkaphatja. Még Neki is túl forró lesz."
(Keserű méz, Oscar (Peter Coyot)
A kulcs mondat, amit valószínűleg jól megjegyeztem, ez:
"Mindenkiben van némi szadizmus, holt biztos, hogy előbújik, ha valaki így kivan nekünk szolgáltatva. Ha tényleg a pokolban akar élni, Tőlem megkaphatja. Még Neki is túl forró lesz."
(Keserű méz, Oscar (Peter Coyot)
2010. április 16., péntek
Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás, és az önfeláldozás között...
És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel, és a társaság a biztonsággal...
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét, és a bók nem esküszó...
És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget: a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével...
És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez...egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér...
Műveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel lelkedet, ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked...
És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz... hogy valóban erős vagy... és valóban értékes.
(Veronica A. Shoffstall)
És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel, és a társaság a biztonsággal...
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét, és a bók nem esküszó...
És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget: a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével...
És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez...egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér...
Műveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel lelkedet, ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked...
És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz... hogy valóban erős vagy... és valóban értékes.
(Veronica A. Shoffstall)
2010. április 11., vasárnap
Ments meg
Tabáni István- Ments meg
Az éj fekete függönyén milliárdnyi fény tör utat
De mind közül csak egy őrzi álmodat
Elérni szeretnéd, s a széllel a magasba szállsz
De a távolság nagy, s a mélység magába ránt
Ments meg, kérlek, vagy ölj meg, ha kell
Mert álmok nélkül csak a félelem ölel
Csapdába estem, fényem egyre csak fogy
Lelkem szállna, de érzem minden erőm elhagyott.
Adj erőt az útra, hogy higgyek, bízzak újra
Lelkem tengerén a hajnal szárnyakat bont
Körbeölel fénye s mutatja új otthonom
Hajózok ismeretlen, viharos vizeken át
De a távolság nagy, s a mélység magába ránt
Ments meg, kérlek, vagy ölj meg, ha kell
Mert álmok nélkül csak a félelem ölel
Csapdába estem, fényem egyre csak fogy
Lelkem szállna, de érzem minden erőm elhagyott.
Adj erőt az útra, hogy higgyek, bízzak újra
Egy szirten állok és nincs már, hova menjek
Engedj be kérlek az álmok kapuján
Akkor megférne a szívemben az egész világ
Ments meg, kérlek, vagy ölj meg, ha kell
Mert álmok nélkül csak a félelem ölel
Csapdába estem, fényem egyre csak fogy
Lelkem szállna, de érzem minden erőm elhagyott.
Adj erőt az útra, hogy higgyek, bízzak újra
Az éj fekete függönyén milliárdnyi fény tör utat
De mind közül csak egy őrzi álmodat
Elérni szeretnéd, s a széllel a magasba szállsz
De a távolság nagy, s a mélység magába ránt
Ments meg, kérlek, vagy ölj meg, ha kell
Mert álmok nélkül csak a félelem ölel
Csapdába estem, fényem egyre csak fogy
Lelkem szállna, de érzem minden erőm elhagyott.
Adj erőt az útra, hogy higgyek, bízzak újra
Lelkem tengerén a hajnal szárnyakat bont
Körbeölel fénye s mutatja új otthonom
Hajózok ismeretlen, viharos vizeken át
De a távolság nagy, s a mélység magába ránt
Ments meg, kérlek, vagy ölj meg, ha kell
Mert álmok nélkül csak a félelem ölel
Csapdába estem, fényem egyre csak fogy
Lelkem szállna, de érzem minden erőm elhagyott.
Adj erőt az útra, hogy higgyek, bízzak újra
Egy szirten állok és nincs már, hova menjek
Engedj be kérlek az álmok kapuján
Akkor megférne a szívemben az egész világ
Ments meg, kérlek, vagy ölj meg, ha kell
Mert álmok nélkül csak a félelem ölel
Csapdába estem, fényem egyre csak fogy
Lelkem szállna, de érzem minden erőm elhagyott.
Adj erőt az útra, hogy higgyek, bízzak újra
2010. április 7., szerda
Tabáni István Elfelejtett dal
Elfelejtett dal
visszahoz egy régi perc
megidéz egy fénykép
míg csak élnem kell
sose lesz másképp
ugyanaz a fájdalom
ugyanaz az érzés
az a búcsú szó
amivel elmész
nem számít
hogy hány év messzeség
az a perc ma sem múlt el még
teli voltunk élettel
szabad volt a szívünk
és én úgy hittem
sose kell félnünk
hova lett a boldogság
hova a sok álom
és ami nincsen már
miért kell
hogy fájjon
nem számít, hogy
hány év messzeség
az a perc ma sem múlt el még
itt az éjjel
és te nem vagy már velem
hogy fogd a két kezem
úgy mint régen
és ha hívlak
tudom senki nem felel
csak egy elfelejtett dal
sír a szélben
visszahoz egy régi perc
megidéz egy fénykép
amíg csak élnem kell
sose lesz másképp
nem számít
hogy hány év messzeség
az a perc ma sem múlt el még
itt az éjjel
és te nem vagy már velem
hogy fogd a két kezem
úgy mint régen
és ha hívlak
tudom senki nem felel
csak egy elfelejtett dal
sír a szélben
hány év múlt el
és még mennyi kell ahhoz
hogy újra kezdjem el
itt az éjjel
és te nem vagy már velem
hogy fogd a két kezem
úgy mint régen
és ha hívlak
tudom senki nem felel
csak egy elfelejtett dal
sír a szélben
visszahoz egy régi perc
megidéz egy fénykép
míg csak élnem kell
sose lesz másképp
ugyanaz a fájdalom
ugyanaz az érzés
az a búcsú szó
amivel elmész
nem számít
hogy hány év messzeség
az a perc ma sem múlt el még
teli voltunk élettel
szabad volt a szívünk
és én úgy hittem
sose kell félnünk
hova lett a boldogság
hova a sok álom
és ami nincsen már
miért kell
hogy fájjon
nem számít, hogy
hány év messzeség
az a perc ma sem múlt el még
itt az éjjel
és te nem vagy már velem
hogy fogd a két kezem
úgy mint régen
és ha hívlak
tudom senki nem felel
csak egy elfelejtett dal
sír a szélben
visszahoz egy régi perc
megidéz egy fénykép
amíg csak élnem kell
sose lesz másképp
nem számít
hogy hány év messzeség
az a perc ma sem múlt el még
itt az éjjel
és te nem vagy már velem
hogy fogd a két kezem
úgy mint régen
és ha hívlak
tudom senki nem felel
csak egy elfelejtett dal
sír a szélben
hány év múlt el
és még mennyi kell ahhoz
hogy újra kezdjem el
itt az éjjel
és te nem vagy már velem
hogy fogd a két kezem
úgy mint régen
és ha hívlak
tudom senki nem felel
csak egy elfelejtett dal
sír a szélben
2010. április 5., hétfő
Ady Endre Héja-nász az avaron
Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,
Vijjogva, sírva, kergetőzve,
Két lankadt szárnyú héja-madár.
Vijjogva, sírva, kergetőzve,
Két lankadt szárnyú héja-madár.
Új rablói vannak a Nyárnak,
Csattognak az új héja-szárnyak,
Dúlnak a csókos ütközetek.
Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,
Valahol az Őszben megállunk,
Fölborzolt tollal, szerelmesen.
Ez az utolsó nászunk nékünk:
Egymás husába beletépünk
S lehullunk az őszi avaron.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
