2011. május 24., kedd

Cserbus Imre A nő

Ezt a könyvet olvasom most. Sok okból szükségem van rá, egy elhanyagolt és agresszív kapcsolatból való kilépés után. Hát térjünk is rögtön a lényegre, hisz Ő is így teszi. Már rögtön az első fél oldal második mondata a hozzá járó nőkhöz intézett kérdése, mitől érzi jó Magát nőnek. Számomra egyből elgondolkodtató a kérdés és válaszolni is szeretnék rá, itt mivel nem ülök vele szembe. Nézzük csak:
-azért mert nőnek születtem, hordozom minden testi és lelki vonzatát, nem vagyok csúnya, nincs rossz alakom, olyan átlagos, viszont valami kimondatlan kedvességem a lényemben, amitől felfigyelnek rám az ismeretlenek, az ismerősök pedig megbocsájtják botlásaimat
-ápolt vagyok, erre mindig gondot fordítok, nem azért ki mit szól hozzá, hanem mert így érzem jó magam, szőrtelenítek, manikűrözök, meg válogatom a ruhám, bár sportosan öltözöm, de szeretem az összeillő jó minőségű szép ruházatot és persze szeretek nőiesen szoknyába magassarkúba is öltözni
-anya vagyok és ez nőiességem legfőképpen beteljesedése, szeretek felelősséggel gondolni a gyermekemre és szeretem őt magam elé helyezni, nem azért mert feláldozom érte magam és ezt a fejéhez vágom, hanem csakúgy magamért, egyszerűen jó érzés
-vágyom egy jó párkapcsolatra, kommunikatív, beszélgetős, színházba járós, kirándulós, lelki és testi kapcsolatot, de nem szeretnék egy kapcsolatot csak a testiségre alapozni, minden egyformán fontos, nem tudok csak a sexben gondolkozni
Kb. ennyi.....
Olvasom tovább :)

2011. március 11., péntek

Oriah Hegyi Álmodó Indián törzsfőnök verse

Nem érdekel, miből élsz.
Azt akarom tudni, mire vágysz, szembe mersz-e nézni vágyaiddal.
Nem érdekel, hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmeidért,
Álmaidért, azért a kalandért, hogy életben vagy.

Nem érdekel, milyen bolygók köröznek holdad körül.
Azt akarom tudni, elérted-e már fájdalmaid középpontját, hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai, összezsugorodtál és bezárkóztál-e a félelemtől, hogy érhet-e még fájdalom.
Azt akarom tudni, elfogadod-e fájdalmamat és fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd, vagy megváltoztatni akarnád.
Azt akarom tudni, tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, tudsz-e vadul táncolni anélkül, hogy figyelmeztetnél bennünket; legyünk óvatosak, reálisak és emlékezzünk emberi mivoltunk korlátaira.

Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e.
Azt akarom tudni, mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradhass önmagadhoz.
Elviseled-e a csalás vádját anélkül, hogy saját lelkedet megcsalnád.
Azt akarom tudni, hűséges vagy-e, s ezáltal megbízható.
Látod-e a szépséget akkor is, ha nem minden nap pompázik,
és vajon tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed.
Azt akarom tudni, tudsz-e kudarcaimmal és kudarcaiddal együtt élni és a Hold felé kiáltani: IGEN!

Nem érdekel, hol élsz, mennyi pénzed van.
Azt akarom tudni, fel tudsz-e állni a kétségbeesés és a fájdalom éjszakája után megviselten, sajgó sebekkel, hogy gyermekeidnek megadd mindazt, amire szükségük van.
Nem érdekel ki vagy és hogy kerültél ide.
Azt akarom tudni, hogy beállsz-e velem a tűz közepébe meghátrálás nélkül.

Nem érdekel hol, mit és kitől tanultál.
Azt akarom tudni, mi ad neked erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni önmagaddal és hogy igazán szereted-e azt a társaságot, melyet üres óráidra magad mellé választottál.